Akácfa

További magyar nevei: fehér akác
Az akác latin neve: Robinia pseudoacacia
Család: hüvelyesek (Leguminosae)

Az akác előfordulása: Észak - Amerikából származó közismert fa, amely nálunk is kisebb-nagyobb erdőségeket alkot, utak mellé és házak köré is szívesen ültetik. Fája sokféleképpen hasznosítható, májusban nyíló illatos virágai pedig nem csupán jó méhlegelőként, hanem gyógyteaként is megbecsültek.

Hatóanyaga: A drog (Robiniae vagy Acaciaeflos) robinin- és akaciinglikozidát, robigenin-kámfort, kevés illóolajat, heliotropint, linaloolt és még többféle aromás anyagot tartalmaz.

Az akácvirág gyűjtése, feldolgozása

Az akácvirágot üde nyílásban, a fürtöktől lefosztva kell gyűjteni. Csakis a fáról szedett és gondosan megszárított, eredeti fehér színű virágokból álló áru értékesíthető. Az elnyílottan lehullott, a fák alól felsepert virágok értéktelenek, mert illatukat és tetszetős színüket már elveszítették.

Kb. 5 kg frissen gyűjtött, fürtjeiről lefosztott virágból lesz 1 kg száraz áru.

Az akáctea hatása

Az akácvirág teája köhögéscsillapító, enyhe hashajtó, a túlzott gyomorsavképzést megakadályozó hatású. Teakeverékekben ízjavítóul is alkalmazzák. Aromás anyagait az illatszeripar hasznosítja.

Az akácfa kérgének főzetét helyenként gyomorsavtúltengés, székrekedés, gyomor- és bélfekély ellen használják.

Az akáckéreg robin és fazin nevű mérgező fehérjéket is tartalmaz, ezért óvatosan kell alkalmazni!