Csalán

További magyar nevei: csípős csalán, nagy csalán, kétlaki csalán, csólyány
A csalán latin neve: Urtica dioica
Család: csalánfélék (Urticaceae)

Előfordulása: A nagy csalán az ország egész területén megtalálható, sokszor erdők aljnövényzeteként is nagy tömegekben él.

Leírása: A csalán kétlaki, évelő gyógynövény. Minden szerve fullánkszőrökkel borított, ha testhez ér, égető, viszkető fájdalmat okoz. Gyökértörzsé hosszú, kúszó, elágazó, hengeres, barázdált, barnássárga. Szára 1 méternél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű, négyélű. Levele nyeles, lemeze szíves tojásdad vagy lándzsás, hosszan kihegyezett, durván fűrészes szélű, szíves vállú. Virágzata füzérszerű.

A csalán gyűjtése, feldolgozása

A csalánnak a leveleit és a gyökérzetét kell gyűjteni. A levélgyűjtést célszerűen úgy végzik, hogy a szárat az alján két ujj közé fogják, és felfelé irányulóan lehúzzák róluk a leveleket. A gyűjtők kesztyűs kézzel dolgoznak, s ujjaikra kívülről vastagabb puha drótspirált tekernek. A drót megvédi a kesztyűt a gyors elkopástól, és a leveleknek a szárról való leszakítását is könnyíti. A levelekhez szárrész nem kerülhet, legfeljebb csak a csúcslevelekkel leszakadó, mintegy 5 cm-es rész gyűjthető az áruhoz.

A csalánlevél nagy tömegét a lakott helyektől távol, az erdőkben gyűjtik, ahol padlások, fedett szárítóhelyek nem állnak rendelkezésre. Ezért kivételesen meg van engedve a levelek napfényre kiterített szárítása is. A leveleket tisztára feltakarított helyre kell kiteríteni, száradás közben gyakran átforgatni, s majd homoktól és minden más idegen anyagtól megtisztítva kell bezsákolni. Ponyvákat is kéznél kell tartani, hogy az éjjeli harmat, valamint az eső ellen védeni lehessen. Beszáradási aránya kb. 5:1.

Hatóanyag: A levél (Urticae folium) glikozidákat, cseranyagot, egy gyantaszerű anyagot (csalánméreg), hangyasavat, ecetsavat, hisztamint, B- és C-vitamint, viaszt, cukrot, klorofillt (növényi zöld) szerves savakat, sárga színanyagot, glükokinint (vércukor-szintet csökkentő anyag), ásványi sókat stb. tartalmaz. Felhasználása:

A csalánlevél nagyobb tömegét klorofill előállítására dolgozzák fel, de igen jelentős a gyógyteaként való felhasználása is. A csalántea reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, bőrkiütések, vesehomok ellen használ. Továbbá vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erősítőnek, gyomor- és bélvérzés, illetve köhögés csillapítására stb. isszák. Külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatóként, torokgyulladás ellen gargarizálásra használják.

A fiatal csalánlevélből főzeléket készítenek, valamint fiatal állatokkal - malacokkal, baromfiakkal stb. - is etetik, mivel vitaminokat és a szervezet számára szükséges sókat stb. tartalmaz. Reumás bántalmak gyógyítására a fájdalmas végtagokat friss csalánhajtásokkal megcsapkodják. A klorofill ártalmatlan színezőanyag, az ipar - likőr-, cukorka-, gyógyszer-, élelmiszer-, fa-, papír-, üdítőszer- stb. ipar - igen gyakran használja. Régebben a csalán szárát a kenderrost pótszereként használták.

Az egész növényből kipréselt nedv tavaszi tisztítókúrákhoz kiváló alapanyag, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti.

A csalángyökér (Urticae radix) ősszel vagy tavasszal gyűjtendő. A korhadt részektől, mellékgyökerektől és a szárcsonkoktól meg kell tisztogatni. Beszáradási aránya kb. 3:1. Cseranyagot, hamujában pedig 10% meszet tartalmaz. Főzetét bélhurut ellen isszák, külsőleg reuma elleni fürdőket is készítenek vele. A gyökér alkoholos kivonatát samponokba és egyéb hajápoló termékekbe teszik hajhullást, korpaképződést, zsírosodást csökkentő, hajerősítő hatása miatt.