Borsikafű

További magyar nevei: borsfű, pereszlén, hurkafű, csombord
A borsikafű latin neve: Satureja hortensis
Család: ajakosvirágúak (Labiatae)

Előfordulása: A borsikafű a Földközi-tenger mellékéről származó gyógynövény. Sok helyen házi kertekben is termesztett illatos, egyéves növény.

Leírása: A borsikafű szára 30 - 50 cm magas, elágazó, tövén elfásodó. Levelei szálas lándzsásak, 1 - 2 cm hosszúak, épszélűek. Virágai kicsinyek, egyoldalú füzérben állnak, pártáik fehérek vagy rózsásak, egész nyáron át nyílnak.

A borsikafű gyűjtése, feldolgozása

A növény virágos, leveles hajtásait kell learatni az alsó, elfásodott szárak nélkül. Az áru jelentős részét pedig a szárakról lemorzsolt virágokból és levelekből kell előállítani. A frissen learatott anyagból 6 - 8 kg szükséges 1 kg száraz, lemorzsolt áru előállítására. A borsfüvet árnyékos helyen kellően meg kell szárítani, majd 3 - 3,5 mm-es lyukbőségű rostán a szárakról a virágokat és a leveleket le kell morzsolni. A morzsolásnál átkerülő szártörektől az anyagot ismételt rostálással meg kell tisztítani. A száras árut gyógynövényként, a lemorzsoltat pedig fűszerként használják.

Hatóanyag: A drog (Saturejae herba) 0,5 - 2% illóolajat, cseranyagot, nyálkát, gyantát, keserűanyagot stb. tartalmaz. A borsikafű-tea alacsony vérnyomás, bélhurut, felfúvódás és köhögés esetén segít. Ipari és háztartási fűszer, illóolaját a konzerv- és a likőripar használja.

A borsikafű termesztése

Középkötött, tápdús, kertszerűen előkészített talajba kell a magját március végén vagy április elején elvetni 40 cm sortávolságban és 1,5 cm mélyen, majd 15 - 20 cm távolságra egyelni. A növény föld feletti részét a legalsó elágazás alatt levágva kell betakarítani. Ez a gyógynövény rendszerint második termést is ad.