Boróka

További magyar nevei: Közönséges boróka, gyalogfenyő, borovicskafenyő
A boróka latin neve: Juniperus communis
Család: ciprusfélék (Cupressaceae)

Előfordulás: A boróka a Duna - Tisza köze homokbuckás területein, Bugac, Soltvadkert és Örkény környékén számottevő erdőket alkot, ahová annak idején a futóhomok megkötésére telepítették. Ezeket a borókásokat ma védett területté nyilvánították. Még említést érdemlő kisebb elterjedési területei: a Bükk, a Mátra és az Abaúj-Tornai hegyek vidékei.

Leírása: A boróka 3-5 m magas, örökzöld, kétlaki cserje vagy fa. A boróka levelei ár alakúak, igen szúrósak, 1 - 2 cm hosszúak, az ágakon hármas örvökben állnak. Virágai kicsinyek, a porzósak barkaszerűek, a termősek gömbölydedek. Április - májusban nyílnak.

Termései tobozbogyók, amelyek két évig fejlődnek, s a második évben augusztus - szeptemberben érnek meg. Éretlenül zöldek, 4 - 5 mm átmérőjűek, kemények. Éretten az ujjak között könnyen összeroppanthatók, 5 - 10 mm átmérőjűek, barnásfeketék, kékes-hamvas bevonatuk alatt fényesek, héjuk vékony, bőrnemű, belsejük lágy, szivacsos, kevés nedvű, három magvú. Szaguk enyhe, terpentinre emlékeztető, ízük édeskés, aromás, kesernyés.

A boróka gyűjtése, feldolgozása

A borókabogyót gyűjtők mindkét kezükben bottal látnak a munkához. Az egyik bottal a szúrós ágakat felemelik, a másikkal pedig leverik a bogyókat a bokrok alá helyezett kosárba vagy kiterített ponyvára. A gyűjtést óvatosan végzik, hogy minél kevesebb hulljon le az éretlen bogyókból. A gyűjtött anyagot a hozzá hullott éretlen termésektől, levelektől és ágrészektől szelelőrostával megtisztítják, majd szárításra, 2 - 3 ujjnyi rétegben padláson vagy magtárban kiterítik. A kiterített anyagot naponta átforgatják, majd 4 - 6 hét elmúltával már megszáradva felszedik. Kb. 1,5 kg frissen szedett bogyóból lesz 1 kg tisztított és megszárított bogyóáru.

A boróka hatóanyaga

A drog (Juniperifructus v. bacca) kb. 1% illóolajat, kb. 30% invertcukrot, juniperinglikozidát, egy flavonglikozidát, kb. 10% gyantát, cseranyagot, gumit, viaszt és pektint tartalmaz. A friss bogyóban C-vitamin is van, amely azonban a drogban a tárolás folyamán elbomlik.

Felhasználása: A boróka vizelethajtó (vesebajokban vigyázat!), szélhajtó, étvágyjavító és emésztést serkentő, vese- és epekőoldó. Gyakori alkotórésze a húgyutakat fertőtlenítő, a légzőszervi és a reumás megbetegedések elleni teakeverékeknek. Lekvárnak elkészítve is tartják a háztartásokban, amelyből naponta 1 - 2 kávéskanállal fogyasztanak vizelethajtóul, epeserkentőül vagy a vesétől származó vízkór ellen.

A borókát ipari és háztartási fűszerül is használják, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére. A borókából illóolajat és pálinkát is állítanak elő. Borókapálinka az angolok gin nevű itala is.

A borókaolajnak is sokrétű a felhasználási lehetősége. Egy-két cseppjét cukorral bevéve ugyanolyan bántalmak ellen használják, mint a teáját. Alkalmazzák továbbá fürdősók illatosítására, valamint hörghurut és tbc elleni vízgőzös belélegzésre (inhalálásra). Reumás és ízületi fájdalmak csillapítására bedörzsölőszerekhez is adják az olajat. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze.

Egy másik gyártási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát. A kereskedelem időnként a borókafa levelei és a kérgüktől megtisztított ágai iránt is érdeklődik.