Borágó / Borvirág

További magyar nevei: uborkaszagú fű, borecs, báránynyelv, hegyes útifű, kerti ökörnyelv, pirítófű
A borágó latin neve: Borago officinalis
Család: érdeslevelűek (Boraginaceae)

Előfordulása: A borvirág (vagy borágó) egy a Földközi-tenger mellékéről származó egyéves fűszer-, dísz- és gyógynövény. Nálunk kertekben termesztik, de néha elvadulva is előfordul.

Leírása: A borágó szára egyenes, 50 - 70 cm magas, húsos. Levelei közül az alsók hosszú nyelűek, szélesek, ép szélűek, 5 - 15 cm hosszúak. A fentebb találhatóak keskenyedők, ülők. Virágai égszínkékek, 2 - 3 cm szélesek, május - júniusban nyílnak.

Hatóanyag: Ennek a gyógynövénynek a virágos, leveles hajtásai (Boraginis herba) adják a hatóanyagot. Zsírosolajat, szaponint, gyantasavakat, cseranyagot, nyálkát, nyomokban illóolajat, pentozánt, hamujában pedig jelentős mennyiségben különböző ásványi sókat tartalmaz.

Konyhafűszerként mártások és savanyú főzelékek ízesítésére, savanyú uborka eltevéséhez használják. A borvirág fiatal leveleiből salátát készítenek. A borágóteát vizelethajtónak, vese- és hólyagbántalmak, valamint hasmenés ellen használják. Külsőleg toroköblítőként és kelések érlelésére borogatónak használják.