Bodza

További magyar nevei: fekete bodza, fái bodza
A bodza latin neve: Sambucus nigra
Család: bodzafélék (Gaprifoliaceae)

Előfordulása: A bodza magyarországon mindenhol elterjedt, helyenként nagy állományban termő cserje vagy néha fa. Üdén nyíló virágzatát és az érett termését kell gyűjteni.

Leírása: Levélzete páratlanul szárnyasan összetett, rendszerint 5 levélből áll. A levélkék hosszas tojásdadok, kb. 10 cm hosszúak, kihegyezettek, fűrészes fogúak. Virágzata az ágak végén álló, szétterült, dús virágzatú bogernyő. A virágok aprók, sárgásfehérek, jellemző, kellemes illatúak, május - júniusban nyílnak. Termése 5 - 8 mm átmérőjű, gömbölyű, feketéslila színű, lilás-vörös vagy zöld nedvű, három csontáru bogyó, íze édes-savanykás.

A bodzavirág gyűjtése, feldolgozása

A bodzavirág gyűjtését és megszárítását nagyon gondosan kell végezni, hogy az eredeti szép világossárga színét megőrzött áru váljék belőle. A virágzatokat a legrövidebb kocsányrésszel kell gyűjteni, nehogy az úgyis felesleges, hosszú kocsányok még a megszárítást is hátráltassák. Tehát közvetlenül az elágazások kezdeténél kell a virágernyőket a kocsányról lecsípni. A virágzatokat minél rövidebb időn belül meg kell szárítani, mert ez a biztosítéka az eredeti világos színük megőrzésének.

A friss virágot nem szabad a gyűjtőzsákba erősen begyömöszölni, mert összezúzódik, s amikorra megszárad, már meg is barnul. A huzamosabb ideig zsákban vagy halomban tartott, befülledt virágokból sem lehet már szép, világos színű árura számítani.

A szárításra tágas és jól bemelegedő padlásokat kell kiválasztani. A padlásteret jól ki kell használni, ezért célszerű egymás mellé és egymás alá sűrűn kifeszített dróttal vagy zsineggel hálót készíteni, majd a virágzatot azokra felaggatni. A padlás padozatára, valamint szárítókeretekre is lehet kiteríteni, de sohasem rétegesen, hanem a virágzatokat szétterítve, egymás mellé helyezve.

A bodzavirág akkor kellően száraz, ha a próbánál a vastagabb korányok is pattanva eltörhetők. Kb. 6 kg friss virágból lesz 1 kg száraz.

A virág hatóanyaga: A drog (Sambuci flos) izzasztó glikozidát, rutint, kevés illóolajat, quercetint, nyálkát, cukrot, cseranyagot, gyantát, kolint, szambunigrin kéksavglikozidát, emulzinenzimet tartalmaz.

A virág felhasználása: A bodzatea meghűléses betegségekben használható. Izzasztó, vizelethajtó, köhögéscsillapító, vértisztító és enyhe hashajtó hatású. A bodza virágtea sok embernek mindennapi reggeli vagy üdítőitala is, mert íze kellemes, még melegít is. A bodza virág borban áztatva annak muskotályszerű ízt kölcsönöz.

A bodzatermés gyűjtése, feldolgozása

A bodzabogyót érett állapotban kell gyűjteni. Szintén fürtösen kell szedni és ugyancsak felaggatva megszárítani. Szárítható napon is, nagyobb arányú gyűjtésnél pedig szárítógépet célszerű igénybe venni.

A bogyót „borsszárazra” kell szárítani, majd a kocsányokról lemorzsolni. A bogyókhoz hullott kocsánytöreket többszöri átrostálással lehet eltávolítani. Kb. 5 kg fürtösen szedett friss bogyóból lesz 1 kg száraz, kocsányaitól megtisztított áru.

A bodzatermés hatóanyaga

A drog (Sambuci fructus v. bacca) gyümölcssavakat, C-C2-(I), és A-vitamint, cukrot, 3% cseranyagot, nyomokban illóolajat, valamint antociánfestékeket tartalmaz.

A termés felhasználása: A friss bodzabogyóból készült lekvárt, kipréselt nedvet vagy a száraz termésből készült teát enyhe hashajtóként, izzasztóként és vizelethajtóként használják. A bogyókból bort és pálinkát is készítenek.

A bodzacserje levele (Symbuci folium) cseranyagot, gyantát, szambucin-alkaloidát, szambunigrin kéksavat, valamint A-provitamint tartalmaz. Teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak, és lázcsillapítónak használják. Koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják.