Berkenye

További magyar nevei: madárberkenye, veres berkenye
A berkenye latin neve: Sorbus aucuparía
Család: rózsafélék (Rosaceae)

Előfordulása: A berkenye hegyvidéki tölgyesekben, fenyvesekben, bükkösökben, cserjésekben, tisztásokon élő cserje vagy fa. Sokfelé dísznövényként és utak szegélyezésére is ültetik.

Leírása: A levélkék lándzsásak, 5 - 6 cm hosszúak, hegyesek, szélük a csúcstól kb. a lemez közepéig sűrűn fűrészes. Virágai kicsinyek, fehérek, sátorozó dús fürtben csoportosulnak. Termése bogyószerű csontár, kb. 1 cm átmérőjű, sárgásvörös színű, fanyar, édeses - savanykás ízű. Május-júniusban virágzik, termése ősz felé érik be.

Gyűjtése, feldolgozása: A berkenyevirágból enyhe hashajtó és vizelethajtó hatású tea készíthető. A berkenyefa levele teaként, a fekete tea pótlására is használható. A berkenye érett termését a fürtről le kell szedni, majd akár napra is kiterítve, keményre meg kell szárítani. Kb. 3 kg friss termésből lesz 1 kg száraz áru.

Hatóanyaga: A drog (Sorbi fructus) szorbinsavat, szorbitot, almasavat, cseranyagot, pektint, karotint, C-vitamint tartalmaz. A magokban - zsírosolajon kívül - kevés amigdalin is van. A friss gyümölcsöt vitamin pótlására fogyasztják.

Felhasználása: Készítenek belőle szörpöt, gyümölcslét és pálinkát is. A megszárított termés főzetét vesekőképződés és általában a húgyutak megbetegedései esetében fogyasztják.

A gyümölcsből kivonható szorbitot C-vitamin előállítására, valamint a cukorbetegek cukorpótszereként használják.