Beléndek

További magyar nevei: bolondító csalmatok, bilind, disznóbab, csábítófű
A beléndek latin neve: Hyoscyamus niger
Család: burgonyafélék (Solanaceae)

Előfordulása: A beléndek általában legelőkön, szennyes, trágyás helyeken, nitrogéndús talajokon, emberi települések, szántóföldek szélén található. Ez a gyógynövény időnként tavaszi vetéseket kísérő "gyomként" is megjelenik. Magyarországon a gyomirtás következtében szinte teljesen kipusztult, csak szórványosan fordul elő.

Leírása: Egy- és kétéves fajtaváltozatban termő, minden részében erősen mérgező, ragadós mirigyszőrökkel borított, kellemetlen szagú, szürkészöld színű növény. Gyökere karó alakú, fehéres színű, egészen arasznyi hosszú.

A beléndek kétéves változata az első évben csupán tőálló leveleket fejleszt, amelyek 15-35 cm hosszúak, hosszúnyelűek, hosszas tojásdad kerületűek, durván, majdnem karéjosan fogasak, húsosak, rövid szőrökkel borítottak, fonákukon a főerek szélesek, fehéresek, kiemelkedők. Szára a második évben 50-80 cm magas, elágazó.

A szárlevelek is öblösen fogasak, az alsók nyelesek, 20 cm hosszúak, a felsőbbek kisebbedők, majd ülők, kissé szárra futók. Virágai rövid kocsányúak, lilás erezettel piszkossárga színűek, nagy murvalevelek hónaljában ülnek. Termése 15- 20 mm hosszú, bögre alakú, éréskor leváló kupakkal fedett tok, amelyet öt szúrós fogú csésze vesz körül. A magok mákszemnyiek, vese alakúak, szürkésbarnák, bibircsesek.

A beléndek egyéves fajváltozata tőrózsában álló leveleket nem hoz, szára alacsonyabb, egyszerű, levelei kisebbek. Virágzási idejük május-június, termésük júniusban, júliusban érik.

A beléndek gyűjtése, feldolgozása

Rövid nyélrésszel csípjük le a kifejlett tőleveleket, valamint a szár leveleit. Beszáradási arányuk kb. 6:1. A tőlevelek gyakran az eső által felvert talajtól szennyezettek, ezért ezeket a leveleket még frissen vízzel le kell öblíteni, majd zsinórra felfűzve kell megszárítani.

Hatóanyag: A drog (Hyoscyami folium) fő hatóanyaga a hioszciamin, amely a szárítás alatt nagy részben atropinná alakul át, továbbá a szkopolamin. Összalkaloid-tartalma 0,06 - 0,17%. Tartalmaz még kolint, egy glikozidát, cseranyagot és nyomokban illóolajat. A gyökérben kb. 0,08%, a magban pedig 0,05% alkaloida található.

Felhasználása: A beléndeklevelet - maszlag- és nadragulyalevéllel együtt - asztmás köhögési rohamok csillapítására, füstölőporok és cigaretták, valamint fájdalomcsillapító és bódító hatású gyógyszerek készítésére használják.

Régebben a patikáink tartották a reumás fájdalmak elleni bedörzsölőszerként használt „beléndek-olajat”, amely táblaolajban kifőzött beléndeklevelekből készült. Vattába itatva fájós, odvas fogakba is helyezték.

Érdekesség: A lókupecek régen beléndekmagot adtak be a lovuknak, hogy legalább az eladás alatt leplezzék a kehességüket. A vevők még meg is futtathatták a lovat anélkül, hogy kehességük megmutatkozott volna. A középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek beléndekből.

A beléndek termesztése

A beléndek tápanyagokban, gazdag, nyirkosabb, közép-kötött talajt igényel. A kétéves fajváltozatát érdemes termeszteni, mivel lényegesen több levéltermést ad, mint az egyéves. Magját télen ki kell fagyasztani, majd tavasszal 35 - 40 cm sortávolságban állandó helyére el kell vetni. Megfelelő időben kb. 30 cm tőtávolságra ki is kell egyelni. Ezt a gyógynövényt célszerű sorjelzővel (pl. mustárral) vetni.

Az első évben a kifejlett tőleveleket kell gyűjteni, amelyek nagyok, dohánylevél módjára zsinegre felfűzve is megszáríthatók. A második évben a növény dúsan hoz lombleveleket.