Apróbojtorján

További magyar nevei: párlófű
Az apróbojtorján latin neve: Agrimonia eupatoria
Család: rózsafélék (Rosaceae)

Előfordulása: Nagyobb tömegben inkább a felvidéki megyékben, erdők szélén, vágásokban, cserjés-füves helyeken, árokpartokon termő, évelő növény.

Leírása: Az apróbojtorján szára egyenes, 1 méternél magasabbra is megnő, egyszerű, szőrös. Levelei 10-20 cm hosszúak, lándzsás kerületűek, szaggatottan szárnyaltak. A levélkék ülők, 1-3 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, durván fogasszélűek, felszínükön sötétzöldek, fonákukon sárgászöldek, sűrűn molyhosszőrösek. A virágok a szár felső részén 20-30 cm hosszú, nyúlánk füzérben állnak, a vacok kemény, kehelyszerű, a virágszirmok sötétsárgák. Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak. Virágzása júniustól augusztusig tart.

Gyűjtése, feldolgozása: A növény szárának felső, legfeljebb 50 cm hosszú, virágos, leveles része, valamint a szár alsóbb részéről gyűjtött levelek szolgáltatnak árut. 3-4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz.

Az apróbojtorján hatóanyaga

A drog (Agrimoniae herba) glikozidaszerű keserűanyagot, 12% kovasavat, kevés illóolajat, cserzőanyagot, különféle savakat tartalmaz.

Felhasználása: Az apróbojtorján teát légzőszervi, gyomor-, epe-, máj- és vesebántalmak, továbbá gyomor- és bélhurut ellen használják. Külsőleg toroköblítőnek, kelések és gyulladások borogatására alkalmazzák. A teája ezenkívül kitűnő ízű üdítő ital is.