Anyarozs

További magyar nevei: rozsanya, varjúköröm gomba
Az anyarozs latin neve: Secale cornutum
Család: Hypocreales

Előfordulása: Az anyarozs egy olyan erősen mérgező gomba, amely a gabonaféléken élősködik. A Claviceps purpurea nevű gomba főleg a rozs kalászain telepszik meg, az anyarozs tulajdonképpen a gomba egyik fejlődési stádiuma (szkleróciuma), amely a rozsszemek alakját utánozza.

Leírása: A drogot adó gomba általában 1-3 cm hosszú (néha 5-6 cm is), 2-5 mm vastag, lilás vagy szürkés-feketésbarna színű, egyenes vagy hajlított orsó alakú, hosszában barázdás, sima vagy repedezett felületű, tömör állományú, frissen puha, megszárítva kemény, szaruszerű, keresztmetszetben tompa háromszög alakú, fehéres színű, enyhén gomba szagú és ízű.

Az anyarozs úgy szaporodik, hogy a talajra kerülve ott áttelel, majd tavasszal több, apró, 1-2 mm átmérőjű, ibolyás-piros, nyeles gömböcske alakú spóratermő testecske hajt ki belőle. A spórák a rozs virágzásával egyidőben megérnek, felrepedt tokjukból a szél segítségével a kalászok bibéire kerülnek. A spórák csírázásnak indulnak, fonalaik a magházba hatolnak, kifelé pedig „mézharmatnak” nevezett édes, ragadós nedvet fejlesztenek. A mézharmatos állapotot régebben külön gombafajnak vélték. A spóráknak a magházra jutása után 10-14 napra fejlődik ki, ami tulajdonképpen egy második spóraképződési folyamat. A mézharmatot a rovarok szívesen felkeresik, széthordják, segítségükkel tehát további, még nem fertőzött rozskalászokra is kerülnek. Ez a folyamat az ún. másodlagos (szekundér) fertőzés, amelyhez az éppen uralkodó széljárás is hozzásegít. A fejlődés folyamén a gombafonalak a magházat tömören beszövik, amíg létrejön a kalászokból kiemelkedő, a gomba áttelelő képlete: az anyarozs.

Gyűjtés, feldolgozás: Az anyarozs június második felében, a rozs beérése előtt már teljesen kifejlődik, akkor már gyűjteni is kell. Lehetőleg még a rozs learatása előtt kell a kalászokból kiszedegetni. A frissen gyűjtött anyarozsot mielőbb 1-2 ujjnyi vékony rétegben, tiszta szellős helyen - akár napra is - kiterítve keményre, pattanó törésűre meg kell szárítani. A kellően megszárított anyarozsszemen a rányomott köröm nyoma már nem látszik meg. Beszáradási aránya kb. 1,2:1.

A jó minőségű anyarozsáru egészséges, penésztől, rovaroktól - molytól, atkától - mentes, ép, nem töredezett, idegen anyagot és 8%-nál több nedvességet nem tartalmazó szemekből áll.

Az árut az elszállításig háromrétegű nátronpapírzsákba csomagolva, száraz, hűvös helyen kell tárolni. A kellően meg nem szárított vagy megszárítás után mégis nyirkos helyen tárolt anyarozsáru megmolyosodik vagy megatkásodik. Mindkét kártevő jelentősein ronthatja a minőséget.

Az anyarozsnak világszerte nagyon megnövekedett a gyógyászati jelentősége, s már közel sem elég az a mennyiség, amely vadon, magától megterem. Ezért már 1953 óta rozsvetések mesterséges beoltásával, országosan termesztik. A hazai termesztési eljárás kidolgozása és a gyakorlati termelés megindítása dr. Békésy Miklós Kossuth-díjas kutatónk nevéhez fűződik. A termesztési eljárás lényege az, hogy mesterségesen juttatják be a rozs magházába a laboratóriumokban kitenyésztett gombaspórákat. Mind a beoltást, mind a drog begyűjtését gépi erővel végzik.

Az anyarozs hatóanyaga

Az anyarozs számos alkaloidát tartalmaz, amelyeket három csoportba sorolnak: 1. ergotamin, 2. ergotoxin, 3. ergometrin. A drognak legalább 0,2% „ergotoxin” bázisban kifejezett összalkaloidát kell tartalmaznia. Tartalmaz továbbá aminosavakat, szénhidrátokat, 20-40% zsírosolajat, színanyagokat, fehérjét, szterineket stb.

Az anyarozs hatása: Az ipar méhvérzést csillapító, valamint vérkeringési zavarok elleni, vérnyomáscsökkentő gyógyszereket készít a drogból.

Történeti érdekességek: Régen, amikor még nem ismerték az anyarozs mérgező hatását, beleőrölték a lisztbe, sőt szegényebb vidékeken még örültek is a nagyobb anyarozstermésnek, mert szaporította a lisztjüket és ízletesebbé tette a kenyerüket. Az ilyen kenyér huzamosabb fogyasztásának következményeként járványszerűen lépett föl az ergotizmus, amely sokszor halált is okozott, merevgörcsszerű tünetekkel és a perifériás testrészek (orr, fül, ujjak) üszkösödésével és lehullásával. Az anyarozst már több mint száz éve kezdték gyógyszerként használni. Neve is innen származik: azt hitték, hogy az is rozs, de mivel nagyobb a többi rozs szemnél, bizonyára az anyjuk lehet. 1938-ban Albert Hofmann svájci vegyész az anyarozsból kivont lizergsavból előállította az LSD hatóanyagát, a lizergsav-dietilamid (LSD-25) nevű alkaloidot.